2012. július 17., kedd

Narancsvirágos grapefruit lekvár



A múltkori megtapasztalásom óta nagyon odavagyok a pink grapefruitért (vagy aranja, pomelo, ki hogy ismeri). Már alig vártam, hogy újra szezonja legyen, mert csak ilyenkor finom úgy igazán.
A minap a gyümölcsös standon nézelődve (és a hatalmas grapefruitokat a kosaramba pakolva) hirtelen jött az ötlet, hogy én ebből most lekvárt fogok készíteni.
Annyira belelkesültem a kis tervemtől, hogy el is felejtettem méricskélni, így pontos adatokat most nem nagyon tudok megadni, az édesítést teljes mértékben a ti ízlésetekre bízom.
Én valahogy így csináltam...

 


Hozzávalók (kb 2 db 2 dl-s üveghez):
  • 2 db pink grapefruit (ezt utólag megnéztem a zacsin, kereken 70 dkg volt)
  • kb 4-5 ek cukor
  • fél cs Dzsemfix 3:1
  • 1 kupak narancsvirágvíz

Elkészítés:
  1.   Az üvegeket mosószeres vízzel elmossuk, majd berakjuk 150 fokos sütőbe, és ott is hagyjuk addig, míg a lekvár elkészül.
  2. A grapefruitokat meghámozzuk, és csak a színtiszta gyümölcshúst tesszük a lábasba. Hozzáadjuk a cukrot és a dzsemfixet, majd bekapcsoljuk alatta a gázt.
  3. Forrástól számított 10-15 percig rotyogtatjuk (közben folyamatosan keverjük), majd lekapcsoljuk a gázt és hozzáadjuk a narancsvirágvizet.
  4. Azon forrón a szintén forró üvegekbe töltjük, majd 5 percre fejtetőre fordítjuk. Ezután mehet is a száraz dunsztba.
 

2012. július 16., hétfő

Kenyérbucik

 


...alias Pan Chicco, na persze csak erős jóindulattal.
 Limaránál láttam meg az eredeti receptet, nagyon tetszett a formázás, ezért gondoltam, kipróbálom. Én is az ő jól bevált kenyér receptjét használtam, de valószínű a lisztem túl "erős" volt, mert elég kemény, ruganyos tésztát kaptam. Sülés után is a vártnál keményebb lett, de az íze nagyon finom.
Mindenképp lesz újrázás más lisztből, más recepttel, no meg a formázás terén is  rám fér a gyakorlás. Itt a videó róla, jó gyakorlást nektek is :)

2012. július 10., kedd

Parmezános-bazsalikomos keksz






Lassan-lassan kezdem hamvaimból összeszedni magam. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én totálisan kipurcantam ebben a melegben, így a nagy gyakori posztolós terveim füstbe mentek.
Na, de itt a várva várt lehülés, remélem már mindenki a sapkát, kabátot készíti elő ebben a nagy hidegben, úgyhogy a cidrit elűzendő, hoztam egy kis könnyed, forró tea mellé (na jó, a jeges kávé is belefér) való rágcsálnivalót.
Cirka fél éve láttam meg Strawberry-nél az ő parmezános-zsályás verióját, persze azonnal a kipróbálandó receptek közé került. Kétszer is elkészítettem, de zsálya egyszer sem került bele. Helyette viszont az első adagba egy jó marék pirított, gorombára aprított dió, és most másodjára pedig egy tucat, húsos levelű bazsalikom. Mindkettő verzió belopta magát a szívembe (de talán a diós egy icipicit jobban).

 

Hozzávalók (kb 40-45 db-hoz):
  • 200 gr liszt
  • 120 gr vaj
  • 1/2 tk só
  • 1 tk sütőpor
  • 80 gr parmezán
  • 1 tojás sárgája
  • 6-10 db bazsalikomlevél (/egy marék pirított, durvára tört dió)


Elkészítés:
  1. A lisztet, a sütőporral, frissen reszelt parmezánnal és a sóval elkeverjük, majd hozzákockázzuk a vajat és elmorzsoljuk a lisztes keverékkel.
  2. Ha már jó morzsás, hozzáadjuk a tojássárgát és az aprított bazsileveleket (diót) is, majd jól összegyúrjuk.
  3. A tésztát hengerré formázzuk, alufóliába csomagoljuk, majd betesszük a hűtőbe úgy fél órára. Én legutóbb annyira rákívántam, hogy nem volt türelmem ennyit várni, így betettem a mélyhűtőbe. Negyed óra után már elérte a kívánt keménységet.
  4. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Míg a sütő melegszik, addig vágjunk a hengerből kis korongokat, és ültessük őket a sütőpapíros tepsibe.
  5. Kb negyed óra alatt illatosra sülnek a kekszeink.