
Kb 1 éve ilyenkor adtam először
macaron sütésre a fejem. Fájt is utána rendesen, mivel az ÖSSZES a sütőpapírra ragadt, repedt volt, és oltári randa. Kicsit elkenődtem, de annál jobban felbőszültem, csak nem fog ki rajtam egy nyavalyás habcsókféle süti. Hát de...másodszorra is kb hasonló eredményt produkáltam, viszont legalább 3-4 repedt, talpatlant sikerült lenyesegetnem a szilikonos sütőlapról (direkt emiatt szereztem be). Na, ekkor már úgy voltam vele, hogy pihentetem kicsit a témát..egészen mostanáig, mivel a napokban megpillantottam
Tücsökbogár szépségeit. Egészen más volt a recept is, ezért újult erővel dobtam be magam a macaron sütés 'misztikus' világába. Tök szép masszát kaptam, egyenletesen el is terült a sütőlapon, és egy pelenka cserényi szünet már sültek is (magyarán nem pihentettem). Gyönyörű talpak, bennem egyre növekvő remény, hogy hátha-hátha...aztán a placcs, amikor ismételten csak késsel, villával lehetett lenyiszatolni az odaragadt -egyébként tök szépre sikerült- tésztát.
Kettő darabot azért sikerült viszonylag sérülésmentesen leharcolni, ezeket össze is ragasztottam sima, bolti mogyorókrémmel (hál'Istennek nem pepecseltem feleslegesen a ganache-sal). Ezekkel meg is vagyok elégedve, végülis egész pofásak lettek...bennem van a remény, hogy egyszer nekem is sikerülhet (azt hiszem tudom is, hogy mit hibázok el, mindig túl hamar veszem ki a sütőből, valószínüleg nem sül át eléggé..).

Mindenesetre most megint pihentetem a témát...de legalább már tudom, mi a tuti recept. Szóval senkit se tántorítson el az én kudarcom, mert ez csak az én defektem, szinte mindenki másnak elsőre is sikerül.
Néhány fáziskép:
Itt még nagyon reményt keltő a dolog...
Ez már kevésbé :(