Kısır

Ezt a csudaegészséges és finomságos ételt még attól a kedves barátnőmtől tanultam, akitől már posztoltam egyszer (Irfan hoca leves)...hiába no, nagyon szeretem a főztjét :) Meglehetősen sok török(ös jellegű) fogást tud elkészíteni, én meg amikor még tehettem, mellette voltam és segítettem, vagy körmöltem.

Törökországban is elég sok helyen láttam, ettem, így mondhatni, ez egy vérbeli török eledel.
Köretként, vagy natúr joghurttal önállóan is fogyasztható.




Hozzávalók:

• 1 pohár (=2dl) bulgur
• só
• 2 kiskanál pirospaprika
• néhány csipetnyi morzsolt menta
• 1 1/2 - 2 pohár forró víz
• paradicsom
• uborka
• petrezselyem
• saláta
• újhagyma
• 1 ek paradicsompüré

Elkészítés:

Az apró szemű bulgurt összekeverjük sóval, morzsolt mentával és pirospaprikával. Hozzáöntjük a forró vizet és lefedjük. 20 percig ebben az állapotában magára hagyjuk, de addig sem tétlenkedünk, hanem összevágjuk NAGYON APRÓRA a zöldségeket. Ha letelt a 20 perc, levesszük a fedőt és hozzákeverjük a bulgurhoz a paradicsompürét, majd a zöldneműket is.

Tipp: Ha az összevágott hagymát megsózzuk, majd citromlével lelocsoljuk és így hagyjuk egy kis ideig, akkor elveszti az erejét és a szagát.

VKF 42. - kurkumás-sajtos csigusz

Már egy ideje tervezgettem, hogy a soron következő Vigyázz, kész, főzz! versenyre már én is benevezek, de mindig halasztgattam kisebb-nagyobb ügyes-bajos dolgaim miatt.
Most azonban, ahogy elolvastam Strawberry blogján a legújabb VKF. kiírást, tudtam, hogy eljött az idő.



Eredetileg sokkal nagyobb szabású dolgo(ka)t terveztem, de nagyKópé 16 hónaposom elég sokszor keresztbe húzza a számításaimat, így most csak egy kis, ámde csudafinom sós, és persze nagyon élénk színű rágcsával készültem.
Meg kell hagyni, azért ez a sütike nem egy mindennapi dolog, ugyanis ha mondhatjuk így, ez egy igazi szerelemgyerek, mivel 2 nagyon fincsi recept házasságából (és az én egyéni kis hozzácsippentésemből) született.

A büszke "szülők" pediglen Limara csigasajtosa és Muci sajtos keksze. Én, hogy VKF-stílszerűen fogalmazzak, csak egy kis plusz színt csempésztem a műbe.
Mit ne mondjak, meglehetősen finom lett...



Hozzávalók:

- a tésztához:

• lsd. fenti link (sajtos keksz)
• 1-2 mokkáskanál kurkuma
  

-a krémhez:

• lsd Limara receptje (fenti linken)
  
• fél hagyma apróra vágva

Elkészítés:

A tésztához valókat alaposan összegyúrjuk, majd fél-1 centis vastagságúra kinyújtjuk.
A krémhez a puha vajat összekeverjük a reszelt sajttal, az apróra vágott hagymával, sóval és elég sok pirosarannyal. Megkenjük vele a tésztánkat és feltekerjük, mint a beiglit.
Legalább egy éjszakára hűtőbe tesszük pihenni (nekem 3 napig pihent...no, igen, megfeledkeztem róla).
Késsel szeleteket vágunk belőle, és sütőpapíros tepsire helyezzük őket.
Előmelegített sütőben addig sütjük, míg az aljuk barnulni nem kezd.

Eléggé addiktív sütike, pláne, ha még finom kávé, vagy tea is dukál hozzá.

Irfan hoca leves

Sajnos-sajnos végetért az aranyélet, búcsút intettünk a családnak és visszareppentünk Spanyolhonba.
Igen lassan, de egyre biztosabban visszatér a főzőcske-sütőcske kedvem is.


Az első ilyen kedv-, és étvágycsalogató alkotásom ez a leves, ami nagyon szép emlékeket idéz, ugyanis egy nagyon kedves barátnőm agyából pattant ki anno ez a recept, mikor egy (szintén) szívünknek nagyon kedves embert ( Irfan hoca-t, innen a leves neve) vártuk vendégségbe.
Annyira nagy sikere lett nálam (is), hogy le is körmöltem a receptet, és azóta már többször el is készítettem.



Hozzávalók:

• 20 dkg darálthús
• 1 kis fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• 1 kk majoranna
• 2 db babérlevél
• répa
• krumpli
• zeller
• karalábé
• 2 dl tejföl
• 1 ek liszt
• valamilyen levestészta

Elkészítés:

A darálthúst kevés olajon megpirítjuk, majd ha már a levét elfőtte, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és a fokhagymát is. Pár percig pirítjuk, majd megdobjuk a babérlevelekkel és meghintjük a majorannával. videó2
Felöntjük a mindenséget vízzel (kb 1-1.5 l), megsózzuk, borsozzuk és megvárjuk, míg elkezd forrni. Ekkor beledobjuk az apróra vágott zöldségeket és magára hagyjuk, hadd főjjenek szép puhára. Ekkor a tésztát is hozzáadjuk, forrásig lábat lógatunk, majd behabarjuk a lisztes tejföllel.
Tányérba merjük és jóízűen elfogyasztjuk.

Vargabéles

A vendégposzt-sorozat folytatódik...mondom én, hogy el vagyunk látva mindenféle földi jóval :)
Ma szülinapot ünnepeltünk, és rendhagyó módon nem torta készült e jeles alkalomból, hanem a többség akarata szerint az egyik fő családi kedvenc: vargabéles (az már csak slussz poén, hogy testvéremék a Vargáék :))


Ímhol a recept egy ősrégi Horváth Ilona receptkönyvből:

Annyiban egyszerűsödik a dolog, hogy nem gyurmálkoltunk semmit házilag, hanem egyszerű, bolti rétestészta volt a tető-,aljtészta, illetve cérnametélt került a töltelékbe.

Rigó János a'la Anyukám

Ismét egy vendégposzt következik.
Itthon vagyunk szülő-, nagyszülő látogatóban, így annak rendje-módja szerint el vagyunk halmozva mindenféle finomsággal (is).
Ez a recept Anya egyik kollégájától származik eredetileg, de némi módosítást eszközölt rajta...hmm, és milyen jól tette, egyszerűen fantasztikus azzal a ropogós eper-csokidara tetővel..

Hozzávalók a tésztához:

• 4 db tojás
• 15 dkg porcukor
• 15 dkg liszt
• fél cs. sütőpor
• 2 ek. kakaópor
• 1 dl olaj

Hozzávalók a krémhez:

• fél liter Hulala tejszín
• 2 ek kakaópor
• 2 cs. vaníliás cukor
• valamilyen pikáns lekvár (szamóca, narancs, áfonya... etc)

Elkészítés:

Először is, vegyünk erőt magunkon, mert bár pofon egyszerű maga a sütemény, de (magamból kiindulva) sokkal nagyobb erőfeszítésbe telik az, hogy nekikászálódjunk egy alig keverd-kavard dolognak.

1. Készítsük el a tésztát. Ehhez a tojásokat a porcukorral keverjük habosra kb 10 perc alatt.
2. Ezután szitáljuk össze a száraz hozzávalókat, majd házasítsuk össze a tojásos-cukros keverékkel és koronázzuk meg 1 dl olajjal.
3. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a tésztánkat és tűpróbáig sütjük.
4. A krémhez felverjük a tejszínt, majd, hogy csavarintsunk egyet a dolgon, az 1/3-át félrerakjuk, a maradék 2/3-ba pedig belekeverjük a kakaót és a vaníliás cukrot.
5. A sütemény összeállítása következik...végre valami izgis. Félbevágjuk a tésztánkat (vagy aki olyan béna, mint én, két lapot süt :P), az alsó felét megkenjük lekvárral (ne spóroljunk, ez nem a menza), majd rákenjük a kakaós krémet. Rátesszük a "tető"tésztát, és a maradék fehér krémmel lekenjük. Díszíthetjük eperrel, csokidarával, vagy az eredeti recept szerint csokiöntettel.

Töltött eprek - VKF. 42.

Nálunk már javában tombol az eperszezon. A piacok, boltok tömve vannak a hatalmas, mézédes, roppanós piros gyümölcsökkel. Sokszor elcsábultunk már, és befigyelt 1-1 negyed kilós illatos csomagocska a kosarunkba.
Eddig csak úgy magába majszolgattuk, úgyhogy ideje volt már valamit csavarintani rajta.
Mivel a cupcake-ek "meghagytak" némi csoki ganache krémet, ezért összehoztam az epreimmel.
Az eredmény? Hmmm, ellenállhatatlan!



A recept rém egyszerű.

Hozzávalók:

• eper
  
• jelen esetben csoki ganache krém, de lehet akármilyen töltelék: tejszínhab, ízesített tejszínhab, krémsajt, fagyi...

Elkészítés:

Vájjuk ki az eprek közepét, és nyomózsákkal nyomjunk kis halmokat a krémből a belsejükbe.
Hűtsük be, majd némi itóka és napsütkérezés közepette fogyasszuk el jó étvággyal.

Francia hagymaleves kurkumával színezve

Ez egy rendhagyó, úgynevezett vendégposzt lesz, ugyanis a fényképezést leszámítva a leves nem az én művem.
Egyszer férjuram fogta magát és nekiállt levest főzni. Tudni kell róla, hogy nagyon ritkán főz (végülis érthető, ez az én dolgom), de ha beveti magát a konyhába, akkor valami iszonyat jót sikerül kreálnia.
Jó múltkor megkívánta a hagymalevest és a neten rá is talált egy receptre.
Ez volt a kiindulópontja a művének. Amint látható a képeken, a fantáziája igencsak meglódult, mert egy egészen más szín-, és ízvilágú dolgot sikerült kihoznia az eredeti receptből.
Bár nem vagyok egy nagy leveses, de ez az abszolút no. 1. nálam, képes vagyok akár kétszer is merni belőle, annyira finom.



Nem írom le a teljes receptet, csak azokat a pontokat, ahol változtatva lett:

• Amikor a hagymát dinszteljük, a végén adjunk hozzá 1-2 teáskanál kurkumát.
• Fokhagymából mehet bele 4-5 gerezd is
• Fehérbor kimaradt, viszont került bele néhány löttyintésnyi fehérborecet.
• Fűszerezésnél a receptben megadottakon kívül még került bele Worchestershire szósz is, és cukor. Ezeket érzésre, a saját szánk íze szerint adagoljuk.

Citromos-csokikrémes cupcake

Végre-végre eljött az idő, amikor mind a lányom, mind én kupkék hangulatba kerültünk. Igazándiból az őszintét megvallva azért is esett a választásom erre a könnyen elkészíthető sütikére, mert a tegnapi macaron-katasztrófa után ma valami sikerélményre vágytam.
Ki is lett elégítve eme óhajom...no meg a páromé is, akinek szemmel láthatóan nagyon ízlik a cupcake premier darab.

Mivel a macaron(nak nem nevezhető izé) abszolúte nem vállalható (max az odakozmált blogon ), ezért a jó kis csoki ganache, ami a töltelék lett volna, gazdátlanul árválkodott jobb sorsra várva. Így jött az ötlet, hogy a jól bevált citromos,(avagy török, ki hogy ismeri,) muffinreceptet kicsit feldobjam.



Hozzávalók:
A muffinhoz:

• 10 dkg natúr joghurt
• 27 dkg liszt
• 1 citrom
• 1 csomag sütőpor
• 5 e.k. cukor
• 1 tojás
• 11 dkg olvasztott vaj

A csoki-ganache-hoz:

• 1 dl tejszín
• 15 dkg jó minőségű étcsoki
• 3.5 dkg vaj
• (4 evőkanál mascarpone - ez már nem tartozik az eredeti recepthez, de sokat fantáziáltam erről, hogy milyen lehet így...hát nem rossz ;))

Elkészítés:

1. A csokikrémhez olvasszunk össze mindenkit mindenkivel és hűtsük ki.
2. Melegítsük elő a sütőt kb 180 fokra. Készítsük elő a muffinformánkat.
3. Szitáljuk egy tálba a lisztet, a cukrot és a sütőport.
4. Egy másik edényben keverjük össze a joghurtot a tojással és az olvasztott vajjal.
5. Romantikusan hozzuk össze a száraz hozzávalókat a nedvesekkel és koronázzuk meg a nászt egy citrom reszelt héjával és levével. Villával gyorsan keverjük át, míg egynemű nem lesz.
6. Kanalazzuk a tésztát a formákba, majd nedves ujjal kissé lapogassuk el a tetejüket, hogy szép, egyenletesek legyenek.
7. Tűpróbáig süssük.
8. A kész, kihűlt muffinok tetejére nyomjunk kis turbánokat a csokikrémből. Csicsázhatjuk még, de tök fölösleges, úgyis hamarosan már a gyomrunkban fog örök nyugalomra szenderülni.