Ha szeptember, akkor őszi Segítsüti. Idén sincs ez másként, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy már sokadszorra lehetek részese a segítőkész sütisütő csapatnak.
Ha esetleg valaki nem tudná, hogy mi is ez az egész, akkor röviden idézném a tavalyi bejegyzésem egy kis részletét: "A Segítsüti 2009-ben indult útjára, néhány lelkes és segíteni akaró gasztroblogger jóvoltából. A jótékonysági sütiárveréssel mindig egy adott civil szervezetet, vagy egészségügyi intézményt támogatnak, így a befolyt összeg mindig nagyon jó helyre kerül. Az akció évente kétszer, ősszel és tavasszal kerül megrendezésre. (Forrás: innen )."
Az idei támogatottunk a Mosoly Alapítvány, ami abból a célból jött létre, hogy a súlyos beteg, tartósan kórházi kezelésre szoruló gyerekek - a betegségből fakadó- pszichés, lelki problémáit segítsen enyhíteni mese-, illetve művészetterápiával. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a licitekből befolyó összeg ismét a lehető legjobb helyre fog kerülni.
A saját kis hagyományaimat folytatva idén is egy klasszikust hoztam egy kicsit a saját ízlésemre átalakítva. A zserbót, mint olyat, senkinek se kell bemutatnom ugye... Az igazat megvallva, én sose rajongtam érte különösebben. Viszont, a napokban amint épp az idei sütimen agyaltam és véletlenül éppen a szupermarketben tettem mindezt, megakadt a szemem a friss, puha, illatos fügéken. Jött is velem haza egy jó adagnyi, a kocsiban zötykölődve pedig már tudtam, hogy adok még egy esélyt a zserbónak.
A fügékből isteni vaníliás fügelekvár készült Un déjeuner de Soleil receptje alapján. Amint kijöttek a dunsztból, már össze is hempergettem a cukros, darált pisztáciával.
A kész zserbó kapott egy szép vékony réteg 85%-os étcsokit, egy csepp pisztáciakrémet és némi csokidíszt. Remélem méltó szereplője lehet ennek a nemes kezdeményezésnek :)
Ha tetszik/tetszene, ITT lehet licitálni rá, illetve a többi süteményre.
Fontos információ a leendő nyertesnek: mivel külföldön élek, a legkorábban karácsony környékén tudnám vállalni a sütést-átadást.
