Narancsos-pisztáciás bonbon

 

Még a nyár derekán láttam Katucinál egy pisztáciafagyi receptet. Na ne mondom, az is azonnal beindította a pavlovi reflexeket, de ami igazán kiütött, az a fagyialapnak szolgáló pisztáciapaszta volt. Nem érdekelt, hogy nyár van, dög meleg, én akkor is bonbonba akartam belecsalogatni ezt a nagyon finom krémet.
Amint egy kicsit hűvösebbre fordult az idő, már vettem is elő a bonbonformáimat, daráltam a pisztáciát, és hűtöttem a narancsos ganache-t :)
Nagyon szuper a pisztácia-narancs együtt! Próbáljátok ki, ha tehetitek!

Hozzávalók:

- a pisztáciapasztához: lsd. itt

- a narancsos ganache-hoz:

• 2-3 db kandírozott narancshéj
• 0.5 dl tejszín
• 10 dkg fehér csoki

- a bonbonhoz:

• 20 dkg étcsoki
• 2 gr porított kakaóvaj

Elkészítés:

1. Először a ganache-t készítem el. A tejszínt felforralom, majd beleteszem a narancshéjakat és lefedve hagyom kihűlni, majd beteszem a hűtőbe legalább 2-3 órára. Ezután kiveszem a narancshéjakat, összedarabolom, majd visszadobom a tejszínbe, és az egészet felforralom. Ráöntöm a fehércsokira, és szép simára keverem. Ismét kihűtöm.
2. A pisztáciapasztánál a fenti linken megadott módon járok el. Nálam 80-20% arányban a pisztácia volt nyerő a mandulával szemben.
3. A bonbonhoz a csokiburkot  így készítem el. 
4. Töltésnél először egy kis pisztáciapasztát teszek a bonbonhüvelybe, majd rá egy kevés narancsos ganache-t. Ha az összessel végeztem, beteszem a hűtőbe, hogy a krémek megdermedjenek. A végén pedig lezárom a bonbonokat, és kb 1 óra hűtés után kipotyogtatom a kész pralinékat a formából.

 

Halawet el jibna

...avagy sajtos édesség. Igen, még mindig a Közel-Keleten gasztronómiázunk, ezúttal Libanonban. Remélem nem bánjátok, ha most kicsit bebetonozódtunk erre a környékre :)
Az előző bejegyzésben emlegetett kedvenc receptes csoportomból van ez a recept is. Az egyik legkedvencesebb ottani csoporttag mutatta meg az ő művét, s azt, hogy miként követte el, ami persze azonnal megbirizgálta a fantáziámat. Mozzarella sajt, rózsavíz..csakhogy a legizgalmasabb összetevőket említsem. Kicsit pepecselős, de megéri vele dolgozni, mert a végeredmény egy nagyon finom, kellemesen selymes, különleges édesség..amolyan villantós fajta :)

 

Hozzávalók:
- a "tésztához" 

• 500 gr mozzarella (vagy más lágy, nem sós sajt)
• 500 ml tej
• 300 gr cukor
• 300 gr búzadara

- az ú.n. ashta krémhez:

•  200 ml tejszín
• 350 ml tej
• 2 ek cukor
• 2-4 ek étkezési keményítő
• 1 tk rózsavíz

 - a sziruphoz:

• 2 csésze cukor
• 1 csésze víz
• ízlés szerint rózsavíz (1 kupak elég szerintem)

+ díszítéshez durvára tört pisztácia

Elkészítés:

1. Először a "tésztát" készítjük el. Ehhez a tejet felforraljuk a cukorral, majd lassan hozzáöntjük a búzadarát is. Alaposan elkeverjük, majd beletördeljük a mozzarellát is. Addig keverjük, míg a sajt teljesen el nem olvad.
2. Pár percig a lábasban hagyjuk a masszát, majd még azon melegében kiborítjuk egy tiszta munkalapra, és kinyújtjuk olyan 1-2 centisre. Én egy fóliát terítettem a massza tetejére, és így nyújtottam ki. Garantáltan nem szakad, szép egyenletes lesz. 
3. Kis téglalapokat vágunk a "tésztából", majd hagyjuk teljesen kihűlni.
4. Az ashta krémhez 100 ml tejet elkeverünk a cukorral és a keményítővel.
5. A maradék tejet és a tejszínt felforraljuk, majd ha már bugyog, hozzáadjuk a keményítős-cukros tejet, illetve a rózsavizet is, és addig keverjük, míg az egész be nem sűrűsödik. Levesszük a lábast a tűzről és hagyjuk a krémet is kihűlni.
6. A sziruphoz a vizet, cukrot, rózsavizet feltesszük forrni, majd a forrástól számolt 3 percig gyöngyöztetjük. Ezt is félretesszük hűlni.
7. Most jön a pepecs rész, az összeállítás. Kb az utolsó tésztacsíkoknál jöttem rá, hogy hogyan is lehet viszonylag szép rudakat formázni. Fogjunk egy téglalapot, az ujjunkkal kicsit nyomogassuk meg, hogy a kezünk melegétől a viszonylag merev formáját elveszítse, és kézreállóbb, formázhatóbb legyen. Tegyünk az egyik keskenyebbik szélére egy csík ashtát, majd óvatosan tekercseljük fel. Ha repedne, ne essünk kétségbe, mert ha az ujjunkkal kicsit megsimogatjuk a tésztát, akkor ki tudjuk javítani a hibát.
8. Ha az összeset feltekertük, öntsük le a langyos/hideg (és semmiképpen nem forró) cukorsziruppal, majd koronázzuk meg egy kevés pisztáciával.

Tipp: 

• Ebből az adagból nagyon sok lesz. Én helyből csak a negyed mennyiséggel dolgoztam, így is 13-14 darab lett.
• Az ashtából szerintem elég sokmindent ki lehet hozni. A rózsavizet le lehet cserélni narancsvirágvízre, illetve más esszenciákra is (húú, de jó lehet pl ibolyával). 

 

Hawashi

 

Törökország után egy kicsit Egyiptom felé vesszük az irányt. Az egyik kedvenc receptes Facebook-os csoportomban esett szó nemrégiben erről az ételről. Rögtön ráismertem, hogy ezt, illetve valami nagyon hasonlót ettem is nemrégiben egy marokkói családnál. Oda meg vissza voltam tőle, de a receptet persze elfelejtettem elkérni. Nagy szerencsémre most épp az ölembe pottyant, úgyhogy ma Keletre röppentünk...

Az egész dolog alapvetően pofonegyszerű: fűszeres darált húsos töltelék arab kenyérbe töltve, sütőben megsütve.
Igen ám, de én miért is ne nehezítsem a saját helyzetemet ugye...mivel arab kenyér itt nincs, ezért magamnak kellett kreálni valami ahhoz hasonlót. Kaptam egy jó kis csapati receptet, így nekiálltam annak. Ennek elvileg sülés közben fel kellene púposodnia, ergo üregesednie, ami nálam kimaradt, így abból amolyan hawashi-csapati tekercsek születtek. Ám nem maradt ki az "igazi" hawashi-feeling sem: bolti pitába (az legalább tutira üreges) kanalaztam a töltelékből, megkentem egy kis vajjal, megszórtam némi fekete maggal (nigella sativa), majd beküldtem a sütőbe. Igaz, nem olyan volt, mint a marokkói változat, de ez is nagy kedvenc lett a béna csapatimmal együtt :)

CSAPATI

Hozzávalók (kb 25 db-hoz):

•  4 csésze liszt
• só
• víz

Elkészítés:

1. A lisztet beleszitáljuk egy tálba, megsózzuk, majd annyi vizet adunk hozzá, hogy egy könnyű, ruganyos, puha, nem ragadós tésztát kapjunk (nekem kb fél csészényi kellett).
2. Vizes konyharuhával lefedjük a tálat, majd 1 órát pihentetjük.
3. Újra átgyúrjuk a tésztát, majd diónyi darabokat lecsippentünk belőle és papírvékonyra kinyújtjuk.
4. Forró serpenyőben megsütjük mind a két oldalát, és amikor púposodni kezd, egy villával a nyílt láng fölé tartva fényesre pirítjuk (nálam ez a rész kimaradt, mivel első körben sikerült némi harci sérülést beszereznem).

HAWASHI

Hozzávalók:

• arab kenyér/pita
• darált hús
• hagyma (nagyon sok)
• chili (nálam pehely)
• pirospaprika
• só
• bors
• őrölt kömény

Elkészítés:

1.  Originál verzió szerint kis olajon hagymát dinsztelünk, majd hozzáadjuk a fűszerekkel összekevert darált húst, és addig pirítjuk, míg a leve el nem párolog. 
2. Én viszont az aprítómba tettem a nagyjából összevagdalt hagymát, darált húst, sót, borsot és a köményt, majd pépesre daráltam a cuccot.
3. Serpenyőben kevés olajat hevítettem, majd rápakoltam a masszát, és elkezdtem pirítani. Amikor már majdnem kész lett, hozzáadtam a pirospaprikát, hamar elkevertem, majd elzártam a gázt.
4. Pitába töltöttem, vajat kentem a tetejére, megszórtam kevés fekete maggal, majd alufóliába csomagolva betettem 180 fokra sülni kb 15-20 percig. Az utolsó 5 percre kicsomagoltam, hogy a teteje kicsit megpiruljon.
5. Bé verzió szerint pedig az elrontott csapatik közepére ráhalmoztam, tekercseltem és már ettük is.

 

İrmik helvası

...avagy (török) búzadarás édesség. Ennek a receptjét még sok-sok évvel ezelőtt tanultam egy kedves barátnőmtől.
Törökországban több helyen is ettem már. Van, ahol aszalt dolgokat, kókuszreszeléket is tesznek bele, vagy búzadara helyett liszttel készítik (csak akkor már nem "irmik"). Mindegyik verzió nagyon finom, és..hát nem éppen egy kalóriaszegény nasi (de kit érdekel?)

Hozzávalók:

• 62,5 gr vaj
• 1-1 marék durvára vágott dió, mogyoró, mandula, fenyőmag (esetleg aszalt gyümölcs, kókuszreszelék...)
• 1 pohár (= 2 dl-s) búzadara
• 1/2 pohár cukor
• 1 csomag (vagy 1 ek) vaníliás cukor
• 1,5 pohár tej

Elkészítés:

1. A vajat egy lábasban felforrósítjuk. Amikor már serceg, hozzáadjuk a gorombára vágott, szabadon választott magvainkat, és gyorsan átkeverjük.
2. Beleöntjük a lábasba a búzadarát is, majd addig kevergetjük folyamatosan, míg a gríz aranybarna nem lesz. 
3. Ekkor hozzáadjuk a cukrokat, elkeverjük, majd felöntjük a tejjel. Ezt is hamar átkeverjük, majd kis lángra váltunk, és addig főzzük ezt az egyveleget, míg a dara magába nem szívja az összes tejet.
4. Folpackkal kibélelt formába öntjük a masszát, majd lefedve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. Szeletelve, ezzel-azzal megszórva tálaljuk.

Fokhagymás pogácsa

 

Huh, olyan régen írtam már ide, hogy hirtelen azt se tudom, hogyan kezdjek neki. Bár úgy terveztem, hogy idén nem tartok nyári szünetet, mégis sikerült bő egy hónapig nélkülöznöm a blogírást. Most azonban az ősz érkeztével én is visszatérek. Jó apropó erre az aktuális Blogkóstoló, aminek az utolsó határidős nap utolsó óráiban sikerül is becsusszannom.
Chef Viki "sorsológépe" most Judit60 blogját adta nekem. Örültem neki nagyon, mivel eddig még egyáltalán nem ismertem..na, de most már ezt a hiányosságomat is pótoltam :) Kár lett volna kihagyni, hiszen ha ő nincs, tán sose hallok a fokhagymás pogácsáról, pedig ha ettetek még finomat...tudom ajánlani :) itt van egy kis ízelítő is hozzá..

Hozzávalók:

• 2 dl tej
• 2 dl tejföl
• kb 50-60 dkg liszt (eredetileg 40 dkg, de nekem több kellett)
• 2.5 dkg élesztő
• 2 kk só
• bors ízlés szerint
• 5 gerezd reszelt fokhagyma
• 15 dkg vaj
• 1 tojássárgája
• 1 tojássárgája a tetejére
• reszelt sajt

Elkészítés:

1. A hozzávalókból szép, fényes tésztát dagasztunk, majd a duplájára kelesztjük.
2. 1-2 centisre kinyújtjuk, szaggatjuk, majd letakarva 20 percig pihentetjük.
3. Tojássárgával lekenjük, reszelt sajttal megszórjuk, majd 190 fokra előmelegített sütőben kb 20 perc alatt készre sütjük.

 

Narancsvirágos grapefruit lekvár

A múltkori megtapasztalásom óta nagyon odavagyok a pink grapefruitért (vagy aranja, pomelo, ki hogy ismeri). Már alig vártam, hogy újra szezonja legyen, mert csak ilyenkor finom úgy igazán.
A minap a gyümölcsös standon nézelődve (és a hatalmas grapefruitokat a kosaramba pakolva) hirtelen jött az ötlet, hogy én ebből most lekvárt fogok készíteni.
Annyira belelkesültem a kis tervemtől, hogy el is felejtettem méricskélni, így pontos adatokat most nem nagyon tudok megadni, az édesítést teljes mértékben a ti ízlésetekre bízom.
Én valahogy így csináltam...

 

Hozzávalók (kb 2 db 2 dl-s üveghez):

• 2 db pink grapefruit (ezt utólag megnéztem a zacsin, kereken 70 dkg volt)
• kb 4-5 ek cukor
• fél cs Dzsemfix 3:1
• 1 kupak narancsvirágvíz

Elkészítés:

1.   Az üvegeket mosószeres vízzel elmossuk, majd berakjuk 150 fokos sütőbe, és ott is hagyjuk addig, míg a lekvár elkészül.
2. A grapefruitokat meghámozzuk, és csak a színtiszta gyümölcshúst tesszük a lábasba. Hozzáadjuk a cukrot és a dzsemfixet, majd bekapcsoljuk alatta a gázt.
3. Forrástól számított 10-15 percig rotyogtatjuk (közben folyamatosan keverjük), majd lekapcsoljuk a gázt és hozzáadjuk a narancsvirágvizet.
4. Azon forrón a szintén forró üvegekbe töltjük, majd 5 percre fejtetőre fordítjuk. Ezután mehet is a száraz dunsztba.

 

Kenyérbucik

 


...alias Pan Chicco, na persze csak erős jóindulattal.
 Limaránál láttam meg az eredeti receptet, nagyon tetszett a formázás, ezért gondoltam, kipróbálom. Én is az ő jól bevált kenyér receptjét használtam, de valószínű a lisztem túl "erős" volt, mert elég kemény, ruganyos tésztát kaptam. Sülés után is a vártnál keményebb lett, de az íze nagyon finom.
Mindenképp lesz újrázás más lisztből, más recepttel, no meg a formázás terén is  rám fér a gyakorlás. Itt a videó róla, jó gyakorlást nektek is :)

Parmezános-bazsalikomos keksz

Lassan-lassan kezdem hamvaimból összeszedni magam. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én totálisan kipurcantam ebben a melegben, így a nagy gyakori posztolós terveim füstbe mentek.
Na, de itt a várva várt lehülés, remélem már mindenki a sapkát, kabátot készíti elő ebben a nagy hidegben, úgyhogy a cidrit elűzendő, hoztam egy kis könnyed, forró tea mellé (na jó, a jeges kávé is belefér) való rágcsálnivalót.
Cirka fél éve láttam meg Strawberry-nél az ő parmezános-zsályás verióját, persze azonnal a kipróbálandó receptek közé került. Kétszer is elkészítettem, de zsálya egyszer sem került bele. Helyette viszont az első adagba egy jó marék pirított, gorombára aprított dió, és most másodjára pedig egy tucat, húsos levelű bazsalikom. Mindkettő verzió belopta magát a szívembe (de talán a diós egy icipicit jobban).

 

Hozzávalók (kb 40-45 db-hoz):

• 200 gr liszt
• 120 gr vaj
• 1/2 tk só
• 1 tk sütőpor
• 80 gr parmezán
• 1 tojás sárgája
• 6-10 db bazsalikomlevél (/egy marék pirított, durvára tört dió)

Elkészítés:

1. A lisztet, a sütőporral, frissen reszelt parmezánnal és a sóval elkeverjük, majd hozzákockázzuk a vajat és elmorzsoljuk a lisztes keverékkel.
2. Ha már jó morzsás, hozzáadjuk a tojássárgát és az aprított bazsileveleket (diót) is, majd jól összegyúrjuk.
3. A tésztát hengerré formázzuk, alufóliába csomagoljuk, majd betesszük a hűtőbe úgy fél órára. Én legutóbb annyira rákívántam, hogy nem volt türelmem ennyit várni, így betettem a mélyhűtőbe. Negyed óra után már elérte a kívánt keménységet.
4. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Míg a sütő melegszik, addig vágjunk a hengerből kis korongokat, és ültessük őket a sütőpapíros tepsibe.
5. Kb negyed óra alatt illatosra sülnek a kekszeink.