Szilvás morzsasüti

Gondolom, már ezernyi (szilvás) morzsasütis recept kering a neten, de hátha pont ezt a verziót nem ismerik még néhányan, és hátha pont ez az, ami elnyeri a tetszésüket. Hát íme!

Amúgy meg idegen tollakkal ékeskedem, ugyanis ez nem az én művem (a fotókat leszámítva), hanem a sógornőmé, úgyhogy egy újabb családtag debütál a blogon (apósom , férjem, keresztlányom és anyukám után ).

Hozzávalók (kb 12 szelethez):

• 125 gr vaj
• 385 gr szilva (vagy befőtt lecsepegtetve)

- a morzsolt tésztához:

•  200 gr liszt
• 1 tk sütőpor
• 100 gr cukor
• 1 csomag (vagy 1 ek) vaníliás cukor
• csipetnyi só

- a bevonathoz:

• 200 gr tejszín
• 1 tojás
• 1 cs. vaníliás pudingpor
• 50 gr cukor

Elkészítés:

1. A vajat olvasszuk meg, majd hagyjuk langyosra hűlni. A szilvát szűrőn csöpögtessük le.
2. Eközben a lisztet keverjük el a sütőporral. Adjuk hozzá a cukrokat, a sót és az olvasztott vajat. A hozzávalókból dagasztófejjel ellátott robotgéppel először rövid ideig alacsony, majd a legmagasabb fokozaton készítsünk morzsát. Ezt persze akár manuálisan is elkövethetjük.
3. A tésztamorzsa 3/4 részét szórjuk bele az előkészített sütőformánkba, majd egy evőkanál, vagy a kis kezünk segítségével nyomkodjuk jól le, hogy egynemű tésztát kapjunk. Erre pakoljuk rá szépen, gusztusosan a negyedekre vágott szilvadarabokat.
4. A bevonathoz a tejszínt, a tojást, a pudingport és a cukrot habverővel keverjük össze, majd öntsük rá a szilvára. Szórjuk rá a maradék morzsát és tegyük be az előmelegített, kb 180 fokos sütőbe 45-50 percre.
5. Ha megsült, vegyük ki a sütőből és kb 10 percig hagyjuk hűlni, majd tálaljunk.

Tipp: Szilva helyett természetesen más gyümölcsöt is használhatunk, illetve a morzsánkat megspékelhetjük egy kis durvára tört dióval, mandulával, mogyoróval is.

(A recept a Blikk Konyha valamelyik nyári számából való. Ha Hazamegyek, megnézem és bemásolom az adatokat.)

Fügés-vaníliás tortácskák

 

Elég sok idő telt már el az utolsó bejegyzésem óta. Magunk mögött hagytuk a régit, szokjuk az újat, de lassan-lassan azért visszatér az élet ide a blogba is.

Ez egy rém egyszerű süti, már-már primitíven az. Gondolkodtam is, hogy jöjjön-e a blogra, de amint látjátok, jön, mivel a primitívsége ellenére annyira finom lett, hogy kár lett volna kihagyni.

 

Elkészítés:

1. Tészta: a lisztet elkeverjük a porcukorral és a sóval, majd hozzáadjuk a kockákra vágott nem túl kemény vajat is, és alaposan összemorzsoljuk. Amikor már szép morzsalékos, egy mélyedést nyomunk a keverék közepébe és beleütjük a szobahőmérsékletű tojást is. Jól összedolgozzuk és addig gyúrjuk, míg egy helyes kis cipócskát nem kapunk. Hűtőbe tesszük 1-2 órára (vagy ha nagyobb mennyiséget csinálunk, akár le is fagyaszthatjuk), majd onnan kivéve 2 folpack fólia között kb egy ujjnyira kinyújtjuk. Nagyobb köröket szaggatunk belőle, és belenyomkodjuk a tartelette (vagy kosárka-,  muffin-...) formákba. Villával megszurkáljuk az aljukat és sütőpapírt nyomkodunk a tetejére, amire babot/lencsét teszünk. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20 percig sütjük így a tortácskáinkat, majd a sütőbabot (és papírt) levéve még további 5 percig. Kivesszük, és hagyjuk őket kihűlni, majd megtöltjük a következő krémmel:
2. mivel muszáj volt kiürítenem a kamrát, ezért a megkezdett pudingporokat, aromákat használtam most, de mindenki a saját szája íze szerint készítse el a hőn szeretett vanília krémjét. Én most a csomagoláson megadottak szerint jártam el.
3. Amikor elkészült a puding, megtöltjük vele a tartelette-ket, majd mindegyik közepébe egy fügét nyomunk, amit előzőleg a csúcsától kezdve majdnem az aljáig bevágunk (félbe, aztán megint félbe).
4. Díszítésként megszórjuk egy kevés durvára vágott pisztáciával.

 Forrás: (M. Roux: Tésztavarázs)


Épp játék van a Nyam-nyam Facebook-os oldalán. Jó kis nyeremények várnak gazdára, gyertek, csatlakozzatok :)

Csokoládé Napok - Veszprém

A napokban került megrendezésre az első veszprémi csokifesztivál. Ha már ekkora mákom volt, hogy épp Itthon voltam (alig 20 km-re Veszprémtől), semmi pénzért nem hagytam volna ki ezt a rendezvényt.
Az utolsó napon egy órával a nyitás után mentünk..szerencsénkre, mert ekkor még viszonylag elviselhető mennyiségű tömeg volt csak.
Kb 10-15 kiállító lehetett, köztük a Szerencsi és a Stühmer csokigyár képviselői. A kóstolás mellett (már ahol..) elleshettük a bonbonkészítés, vagy a csokidísz készítés technikáját, nézhettünk grillázskészítést, vagy saját kezűleg gyúrhattuk, díszíthettük a csokis kenyerünket/péksütinket.
A csokitáblákon, bonbonokon, csokiszalámin és egyéb csokis dolgon kívül még különleges lekvárokat, szörpöket is kóstolhattunk (pl. vadkörte-, kakukkfű-, és zöldparadicsomszörp, csakhogy a legérdekesebbeket említsem), illetve kávét, mézet és fagyit is ehettünk/ihattunk (itt átestem a levendula-tűzkeresztségen egy levendulás csokifagyival...egyáltalán nem volt rossz, de szerintem nem leszek továbbra se közeli barát ezzel az illatos növénnyel).
Igazából ez egy alap, kissé felturbózott csokibemutatónak nagyszerűen megfelelt, de számomra egy kicsit kevés volt. Hiányoltam nagyon az alapanyagokat, eszközöket (a bemutatókon láttam, hogy elég sokan kedvet kaptak a dologhoz, jó lehetőség lett volna nekik is, ha ott rögtön hozzá is juthattak volna egy szilikon formához, csokipasztillához...), illetve túl soknak, és egyáltalán nem ideillőnek tartottam a kommersz, már-már gagyi csokikat. Többen lehettek volna kézművesek (vagy minőségi gyártók), és kevesebben a lengyel noname csokieladó helyek.
 Így első alkalommal azért egyáltalán nem volt rossz. Programok, bemutatók, gyerekprogramok, kóstolási lehetőségek mind megvoltak...a hiányosságokat meg talán pótolják majd a következő alkalomra.

Szöveg után némi képbemutató (még több fotó a blog Facebook oldalán) - elnézést a minőségért, de a jó kis gépem megbetegedett, így a szüleim fényképezőjét használtam:

 Csodás kézzel mártott bonbonok

 Csokidísz

  Kézzel készült csoki-bonbondoboz, avagy csokit a csokiba :)

Itt vettem is egy kis kóstolót:

Ezek közül a chilis volt az, ami tetszett. Lágyan olvadós volt az étcsokis ganache a végén egy enyhén csípős chili ízzel, nekem bejött a fehércsokis burok is hozzá. A menta nekem túl erős volt, a balzsamecetes meg túl száraz, a balzsamecetből semmit nem lehetett rajta érezni. Ez kimondottan csalódás volt.

 Csokiszalámik

 Hatalmas, vastag táblás csokik. Nem volt túl nagy választék, de (főleg a tejcsokik) nagyon ígéretesnek néztek ki. Sajnáltam, hogy itt nem volt kóstoló.

 Készülnek a bonbonok

 Különleges lekvárok, dzsemek (és szörpök, amik nem látszanak)

Még 2 zsákmány: Csokoládé napok csoki, amit a jegyvételkor adtak, illetve borsos drazsé. Ez iszonyat jó. Édes és csípős egyszerre, nagyon tuti páros.

Tahinis-mogyorós koszorú

 

Úgy néz ki, mostanában a Facebookról sütök :) Igen-igen, ismét a kedvenc receptes csoportomból hoztam egy receptet. Eredetileg fahéjas koszorúként futott be fényes karriert a csoport tagjai között, aztán hamar feltűntek a kakaós, diós változatok is. Én, némi kamraürítési szempontokat is figyelembe véve, a maradék mogyorónkat és tahinikrémünket töltöttem a koszorúmba...ő már - a gyerekdallal ellentétben - biztos nem szomorú, én azonban egy kicsit az vagyok..ez az utolsó bejegyzésem innen, a napfényes Spanyolországból :(
 motyónk összepakolva, hamarosan indulunk az Új felé...
Na, de búfelejtőnek inkább majszolok egy kicsit a koszorúmból!

Hozzávalók (2 db koszorúhoz):

• 50 dkg liszt
• 1 ek méz
• 3 dl víz
• 1/4 tk só
• 2 dkg friss élesztő (vagy 7gr szárított)

• 2-3 ek darabos mogyorókrém (ill. frissen aprított mogyoró)
• 3-4 ek tahini (=szezámpaszta)
• 2 ek olvasztott vaj
• 1 ek cukor

Elkészítés:

1.   A tésztához valókat betesszük a kenyérsütőgépbe, majd dagasztó funkcióra állítjuk, és amíg a gép dolgozik, addig elkészítjük a tölteléket.
2. Ha darálni kell a mogyorót, akkor (nem túl finomra) megdaráljuk. Hozzákeverjük a tahinihez, és ízlés szerint édesítjük. Hogy kenhetőbb masszát kapjunk, vajat olvasztunk és elkeverjük benne a mogyorós tahinit. Félretesszük.
3. Kb fél óra alatt megkel a tészta, úgyhogy jöhet a formázás. Gyengéden átgyúrjuk, majd két egyenlő részre osztjuk. Egyenként kb 3 mm vékonyra kinyújtuk, majd megkenjük a töltelékkel és feltekerjük, mint a bejglit. Hosszában félbevágjuk, majd a tésztacsíkokat a töltelékes felével kifelé fordítjuk. A tetejét összefogjuk, majd szépen összefonjuk/sodorjuk a csíkokat. A végén szintén összefogjuk, és koszorúba hajlítjuk. A vizualizáció kedvéért itt egy kép a folyamatról:           (Kép forrása innen)
4. Előmelegített sütőben (180 fok), kb 20-25 perc alatt ropogósra sütjük.
5. Én a végén, még azon forrón, lekentem egy kis mézzel és szezámmagot potyogtattam rá.

Eredeti (angol) recept  itt
Magyar recept itt

Narancsos-pisztáciás bonbon

 

Még a nyár derekán láttam Katucinál egy pisztáciafagyi receptet. Na ne mondom, az is azonnal beindította a pavlovi reflexeket, de ami igazán kiütött, az a fagyialapnak szolgáló pisztáciapaszta volt. Nem érdekelt, hogy nyár van, dög meleg, én akkor is bonbonba akartam belecsalogatni ezt a nagyon finom krémet.
Amint egy kicsit hűvösebbre fordult az idő, már vettem is elő a bonbonformáimat, daráltam a pisztáciát, és hűtöttem a narancsos ganache-t :)
Nagyon szuper a pisztácia-narancs együtt! Próbáljátok ki, ha tehetitek!

Hozzávalók:

- a pisztáciapasztához: lsd. itt

- a narancsos ganache-hoz:

• 2-3 db kandírozott narancshéj
• 0.5 dl tejszín
• 10 dkg fehér csoki

- a bonbonhoz:

• 20 dkg étcsoki
• 2 gr porított kakaóvaj

Elkészítés:

1. Először a ganache-t készítem el. A tejszínt felforralom, majd beleteszem a narancshéjakat és lefedve hagyom kihűlni, majd beteszem a hűtőbe legalább 2-3 órára. Ezután kiveszem a narancshéjakat, összedarabolom, majd visszadobom a tejszínbe, és az egészet felforralom. Ráöntöm a fehércsokira, és szép simára keverem. Ismét kihűtöm.
2. A pisztáciapasztánál a fenti linken megadott módon járok el. Nálam 80-20% arányban a pisztácia volt nyerő a mandulával szemben.
3. A bonbonhoz a csokiburkot  így készítem el. 
4. Töltésnél először egy kis pisztáciapasztát teszek a bonbonhüvelybe, majd rá egy kevés narancsos ganache-t. Ha az összessel végeztem, beteszem a hűtőbe, hogy a krémek megdermedjenek. A végén pedig lezárom a bonbonokat, és kb 1 óra hűtés után kipotyogtatom a kész pralinékat a formából.

 

Halawet el jibna

...avagy sajtos édesség. Igen, még mindig a Közel-Keleten gasztronómiázunk, ezúttal Libanonban. Remélem nem bánjátok, ha most kicsit bebetonozódtunk erre a környékre :)
Az előző bejegyzésben emlegetett kedvenc receptes csoportomból van ez a recept is. Az egyik legkedvencesebb ottani csoporttag mutatta meg az ő művét, s azt, hogy miként követte el, ami persze azonnal megbirizgálta a fantáziámat. Mozzarella sajt, rózsavíz..csakhogy a legizgalmasabb összetevőket említsem. Kicsit pepecselős, de megéri vele dolgozni, mert a végeredmény egy nagyon finom, kellemesen selymes, különleges édesség..amolyan villantós fajta :)

 

Hozzávalók:
- a "tésztához" 

• 500 gr mozzarella (vagy más lágy, nem sós sajt)
• 500 ml tej
• 300 gr cukor
• 300 gr búzadara

- az ú.n. ashta krémhez:

•  200 ml tejszín
• 350 ml tej
• 2 ek cukor
• 2-4 ek étkezési keményítő
• 1 tk rózsavíz

 - a sziruphoz:

• 2 csésze cukor
• 1 csésze víz
• ízlés szerint rózsavíz (1 kupak elég szerintem)

+ díszítéshez durvára tört pisztácia

Elkészítés:

1. Először a "tésztát" készítjük el. Ehhez a tejet felforraljuk a cukorral, majd lassan hozzáöntjük a búzadarát is. Alaposan elkeverjük, majd beletördeljük a mozzarellát is. Addig keverjük, míg a sajt teljesen el nem olvad.
2. Pár percig a lábasban hagyjuk a masszát, majd még azon melegében kiborítjuk egy tiszta munkalapra, és kinyújtjuk olyan 1-2 centisre. Én egy fóliát terítettem a massza tetejére, és így nyújtottam ki. Garantáltan nem szakad, szép egyenletes lesz. 
3. Kis téglalapokat vágunk a "tésztából", majd hagyjuk teljesen kihűlni.
4. Az ashta krémhez 100 ml tejet elkeverünk a cukorral és a keményítővel.
5. A maradék tejet és a tejszínt felforraljuk, majd ha már bugyog, hozzáadjuk a keményítős-cukros tejet, illetve a rózsavizet is, és addig keverjük, míg az egész be nem sűrűsödik. Levesszük a lábast a tűzről és hagyjuk a krémet is kihűlni.
6. A sziruphoz a vizet, cukrot, rózsavizet feltesszük forrni, majd a forrástól számolt 3 percig gyöngyöztetjük. Ezt is félretesszük hűlni.
7. Most jön a pepecs rész, az összeállítás. Kb az utolsó tésztacsíkoknál jöttem rá, hogy hogyan is lehet viszonylag szép rudakat formázni. Fogjunk egy téglalapot, az ujjunkkal kicsit nyomogassuk meg, hogy a kezünk melegétől a viszonylag merev formáját elveszítse, és kézreállóbb, formázhatóbb legyen. Tegyünk az egyik keskenyebbik szélére egy csík ashtát, majd óvatosan tekercseljük fel. Ha repedne, ne essünk kétségbe, mert ha az ujjunkkal kicsit megsimogatjuk a tésztát, akkor ki tudjuk javítani a hibát.
8. Ha az összeset feltekertük, öntsük le a langyos/hideg (és semmiképpen nem forró) cukorsziruppal, majd koronázzuk meg egy kevés pisztáciával.

Tipp: 

• Ebből az adagból nagyon sok lesz. Én helyből csak a negyed mennyiséggel dolgoztam, így is 13-14 darab lett.
• Az ashtából szerintem elég sokmindent ki lehet hozni. A rózsavizet le lehet cserélni narancsvirágvízre, illetve más esszenciákra is (húú, de jó lehet pl ibolyával). 

 

Hawashi

 

Törökország után egy kicsit Egyiptom felé vesszük az irányt. Az egyik kedvenc receptes Facebook-os csoportomban esett szó nemrégiben erről az ételről. Rögtön ráismertem, hogy ezt, illetve valami nagyon hasonlót ettem is nemrégiben egy marokkói családnál. Oda meg vissza voltam tőle, de a receptet persze elfelejtettem elkérni. Nagy szerencsémre most épp az ölembe pottyant, úgyhogy ma Keletre röppentünk...

Az egész dolog alapvetően pofonegyszerű: fűszeres darált húsos töltelék arab kenyérbe töltve, sütőben megsütve.
Igen ám, de én miért is ne nehezítsem a saját helyzetemet ugye...mivel arab kenyér itt nincs, ezért magamnak kellett kreálni valami ahhoz hasonlót. Kaptam egy jó kis csapati receptet, így nekiálltam annak. Ennek elvileg sülés közben fel kellene púposodnia, ergo üregesednie, ami nálam kimaradt, így abból amolyan hawashi-csapati tekercsek születtek. Ám nem maradt ki az "igazi" hawashi-feeling sem: bolti pitába (az legalább tutira üreges) kanalaztam a töltelékből, megkentem egy kis vajjal, megszórtam némi fekete maggal (nigella sativa), majd beküldtem a sütőbe. Igaz, nem olyan volt, mint a marokkói változat, de ez is nagy kedvenc lett a béna csapatimmal együtt :)

CSAPATI

Hozzávalók (kb 25 db-hoz):

•  4 csésze liszt
• só
• víz

Elkészítés:

1. A lisztet beleszitáljuk egy tálba, megsózzuk, majd annyi vizet adunk hozzá, hogy egy könnyű, ruganyos, puha, nem ragadós tésztát kapjunk (nekem kb fél csészényi kellett).
2. Vizes konyharuhával lefedjük a tálat, majd 1 órát pihentetjük.
3. Újra átgyúrjuk a tésztát, majd diónyi darabokat lecsippentünk belőle és papírvékonyra kinyújtjuk.
4. Forró serpenyőben megsütjük mind a két oldalát, és amikor púposodni kezd, egy villával a nyílt láng fölé tartva fényesre pirítjuk (nálam ez a rész kimaradt, mivel első körben sikerült némi harci sérülést beszereznem).

HAWASHI

Hozzávalók:

• arab kenyér/pita
• darált hús
• hagyma (nagyon sok)
• chili (nálam pehely)
• pirospaprika
• só
• bors
• őrölt kömény

Elkészítés:

1.  Originál verzió szerint kis olajon hagymát dinsztelünk, majd hozzáadjuk a fűszerekkel összekevert darált húst, és addig pirítjuk, míg a leve el nem párolog. 
2. Én viszont az aprítómba tettem a nagyjából összevagdalt hagymát, darált húst, sót, borsot és a köményt, majd pépesre daráltam a cuccot.
3. Serpenyőben kevés olajat hevítettem, majd rápakoltam a masszát, és elkezdtem pirítani. Amikor már majdnem kész lett, hozzáadtam a pirospaprikát, hamar elkevertem, majd elzártam a gázt.
4. Pitába töltöttem, vajat kentem a tetejére, megszórtam kevés fekete maggal, majd alufóliába csomagolva betettem 180 fokra sülni kb 15-20 percig. Az utolsó 5 percre kicsomagoltam, hogy a teteje kicsit megpiruljon.
5. Bé verzió szerint pedig az elrontott csapatik közepére ráhalmoztam, tekercseltem és már ettük is.

 

İrmik helvası

...avagy (török) búzadarás édesség. Ennek a receptjét még sok-sok évvel ezelőtt tanultam egy kedves barátnőmtől.
Törökországban több helyen is ettem már. Van, ahol aszalt dolgokat, kókuszreszeléket is tesznek bele, vagy búzadara helyett liszttel készítik (csak akkor már nem "irmik"). Mindegyik verzió nagyon finom, és..hát nem éppen egy kalóriaszegény nasi (de kit érdekel?)

Hozzávalók:

• 62,5 gr vaj
• 1-1 marék durvára vágott dió, mogyoró, mandula, fenyőmag (esetleg aszalt gyümölcs, kókuszreszelék...)
• 1 pohár (= 2 dl-s) búzadara
• 1/2 pohár cukor
• 1 csomag (vagy 1 ek) vaníliás cukor
• 1,5 pohár tej

Elkészítés:

1. A vajat egy lábasban felforrósítjuk. Amikor már serceg, hozzáadjuk a gorombára vágott, szabadon választott magvainkat, és gyorsan átkeverjük.
2. Beleöntjük a lábasba a búzadarát is, majd addig kevergetjük folyamatosan, míg a gríz aranybarna nem lesz. 
3. Ekkor hozzáadjuk a cukrokat, elkeverjük, majd felöntjük a tejjel. Ezt is hamar átkeverjük, majd kis lángra váltunk, és addig főzzük ezt az egyveleget, míg a dara magába nem szívja az összes tejet.
4. Folpackkal kibélelt formába öntjük a masszát, majd lefedve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. Szeletelve, ezzel-azzal megszórva tálaljuk.