Két éve élünk Katalóniában és lassan-lassan kezdjük megismerni, kitapasztalni a helyi kultúrát, szokásokat, hagyományokat.
Kb az elsők között tanultuk meg azt, hogy "spanyolok két dolgot szeretnek igazán: a sziesztát és a fiesztát"...és ez ugyanígy igaz a katalánokra is. Minden alkalmat megragadnak az ünneplésre, aminek szerves velejárója a szabadnap/hét, és a temérdek mennyiségű kaja.
Igyekszem majd minden ilyen jeles alkalmat megragadni, és egy kicsi mediterrán ünnepi hangulatot varázsolni a blogra.
Hadd kezdjem mindjárt az éppen aktuálissal.
A téli gesztenyézés után már mindenki csak arra vár, hogy végre kivonulhasson a szabadba és kedélyes baráti csevejekkel egybekötve megszentelje a tavaszt egy kiadós calçotada (ejtsd: kalszotada) keretében.
Mi is az a calçotada? Nevét arról a zsenge, friss hagymáról kapta (=calçot), ami itt fent látható.
A boltokban ilyenkor kötegekben lehet vásárolni a hozzá dukáló szósszal együtt, ami tele van csupa-csupa finomsággal. Gyorsan elő is bányásztam a hűtőből a salsa-s üveget, és már pötyögöm is a hozzávalókat: paradicsom, olívaolaj, víz, mandula, ecet, fokhagyma, bors, petrezselyem.
Ezt házilag is simán elő lehet állítani. Ez esetben úgy számoljunk az arányokkal, hogy az eredménynek valahogy így kell kinéznie:
Hagyma, szósz, jó idő, barátok, némi faszén és grill, no meg a partedli - ezek a jó calçotada alapvető hozzávalói.
Fő szabály, hogy csak semmi finomkodás, ezt az ételt csak malacosan lehet enni! Talán ez benne a fő buli :)
Gondolom már érthető, miért várja itt mindenki annyira a tavaszt. Persze-persze, szépek a virágzó fák, meg tök jó, hogy már most 20 fok van...na, de az igazán döfi, a szájba lógatós hagymaevős, szénkoszos, nagyokat nevetős calçotada-tavaszköszöntő. Egy ilyen vidám lakoma után már jöhet bármilyen nyuszihopp, kikelet és madárcsivit, aztán meg a dögmeleg, az "alapkő immáron le van téve" :)
(Képeket az internetről vadásztam, nem saját fotók)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése